Vonalak térben és időben, avagy minden vonal.

Vonalak térben és időben, avagy minden vonal.

Amióta zentangle rajzokkal foglalkozom, egyre inkább rááll  a szemem a különböző látványos, vagy rejtőzködő mintákra.

Minden felület, szövet, épület részlet mintázatokat rejt. Egyszerűt, vagy szövevényest, szépet, vagy csúnyát, kézzel készült aprólékosat, vagy géppel nyomottat. Áldás és kicsit „átok” is ez, ahogy önkéntelenül beleveszik a tekintetem a mindent átszövő rajzolatokba. Egyszerűen nem tudok máshova nézni. És amíg szememmel végig nem követem a vonalat, nem is tudom elereszteni a látványt.

És ez nem csak esztétikum kérdése. Valahogy ráérez az ember a képi megnyílvánulások erejére. És micsoda ereje lehetett ennek a régmúlt időkben, amikor nem volt fényképező gép, mozgókép, és digitális látványelemek pláne nem. A világ szépségeinek rögzítésére egyetlen eszköz az emberi kéz, és valami nyomot hagyó kő, kréta, vagy később az ecset és a ceruza volt ; erő, és az emberi lélek teremtő képessége. Lenyűgöző a hatása most is a kreativitás és szépteremtés megmutatkozásainak, mely lépten-nyomon elénk tárul. Ha van rá szemünk, hogy észrevegyük és engedélyezünk magunknak annyi időt, hogy a látvány behatolhasson a bensőnkbe, a gondolatainkba. Akkor megérezzük, ahogy téren és időn át összekötnek minket a formák, a vonalak, a régmúlt korok mestereivel, hétköznapi embereivel.

Valahogy minden motívum kelt benned egy érzetet, ami kapcsolódik valamihez…egy megfoghatatlan emlékhez? Valamiért tetszik, valamihez kötődik. Kár is lenne a szál eredetét fejtegetni, elég érezni a sodrását. A mintázatokban rejlő isteni hangot, mely egykor megihletett egy alkotó kezet.

És ismételjük mi is, húzzuk a vonalat, fűzzűk a szálat, a nagy Világszőttesbe. Sok-sok pici ív és kanyar kapcsolódik össze, minél távolabbról nézed, annál hatalmasabb és dúsabb a rajz. Átkanayarog köztünk, és összeköti minden gondolatunkat, érzéseinket.

Így aztán reggel, amikor baktatok a pesti aszfalton, szépséggel és örömmel tölt el, a fém csatornafedél látványa, amit gondosan átlépek. Valahogy nem visz rá a lélek, hogy az egyszerű, szimmetrikus minta közepére tapossak.

Egy tibeti, földrerajzolt mandalán se gyalogolna át az ember. De a gyerekek nedves homokba karcolt rajza is tabu. Megnézed, és gondosan kikerülöd.

Hagyod magad megihletődni, hogy a következő vonalat te húzhasd a nagy Isteni rajzba.

Valahol, egy fehér papíron…

( 2018. augusztus )